| Tartalmi kivonat: | Túlzás nélkül állítható, hogy az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények üldözésének szüksége magának az igazságszolgáltatásnak a kialakulásával együtt merült fel társadalmi igényként és elvárásként. Az e körben leginkább releváns deliktumok – így a hamis vád és a hamis tanúzás – tehát olyan múltra tekintenek vissza, amely beható tanulmányozásukat, megvalósulásuk esetén a vizsgálandó körülmények azonosítását feltétlenül indokolttá teszik. Bár Magyarország Alaptörvénye az igazságszolgáltatási tevékenység letéteményeseként a bíróságokat határozza meg, kétségtelen, hogy az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények nem pusztán a bíróságok rendeltetésszerű működését sértik vagy veszélyeztetik, hanem szükségképpen káros hatásokkal bírnak az igazságszolgáltatás valamennyi közreműködőjére, és közvetett vagy közvetlen módon a jogkereső állampolgárok jogaira, törvényes érdekeire is. Mindezen körülmények elengedhetetlenné teszik azon jogértelmezési és a jogalkalmazási kérdések tisztázását, amelyek időről-időre újólag felmerülnek a tárgyalt deliktumok kapcsán. Bár az azonosított problémák és a rájuk adott válaszok esetenként merőben elméleti színezetűnek tűnhetnek, hatásukban mégis pragmatikusak. A tanulmány valamennyi azonosított problémakör esetén törekszik átfogó képet adni a hazai jogirodalom elismert képviselőinek nézeteiről, emellett a szerző saját, esetenként formabontó véleményének megismerésére is lehetőséget ad.
|
|---|