A munkaidő csökkentésének jogi lehetőségei az uniós és a magyar jogban

A tanulmány a munkaidő csökkentésének európai uniós és magyar jogi kereteit elemzi. Bár a 20. század jelentős visszaesést hozott a teljesítendő munkaidőben, ez a folyamat az 1980-as évektől megtorpant. Az EU jogi keretei – különösen a munkaidő-irányelv – tág mozgásteret biztosítanak a tagállamok szá...

Teljes leírás

Bibliográfiai részletek
Szerző: Kártyás Gábor
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: 2026
Sorozat:IUSTUM AEQUUM SALUTARE 22 No. 1
doi:10.69695/ias.2026.1.02

mtmt:37009266
Online Access:https://publikacio.ppke.hu/3549

MARC

LEADER 00000nab a2200000 i 4500
001 publ3549
005 20260316113658.0
008 260316s2026 hu o 000 Magyar d
022 |a 1787-3223 
024 |a 10.69695/ias.2026.1.02  |2 doi 
024 |a 37009266  |2 mtmt 
040 |a PPKE Publikáció Repozitórium  |b hun 
041 |a Magyar 
100 1 |a  Kártyás Gábor 
245 1 2 |a A munkaidő csökkentésének jogi lehetőségei az uniós és a magyar jogban  |c  Kártyás Gábor  |h [elektronikus dokumentum] 
260 |c 2026 
300 |a 23-38 
490 0 |a IUSTUM AEQUUM SALUTARE  |v 22 No. 1 
520 3 |a A tanulmány a munkaidő csökkentésének európai uniós és magyar jogi kereteit elemzi. Bár a 20. század jelentős visszaesést hozott a teljesítendő munkaidőben, ez a folyamat az 1980-as évektől megtorpant. Az EU jogi keretei – különösen a munkaidő-irányelv – tág mozgásteret biztosítanak a tagállamok számára a munkaidő csökkentésére, akár kollektív szerződésekkel, akár nemzeti szabályozással. Kiemelt jelentőségű a heti 48 órás maximum megítélése párhuzamos munkaviszonyok esetén, ahol az irányelv nem világos szabályozása és az eltérő nemzeti gyakorlat jogbizonytalanságot eredményez. A magyar jogban az elmúlt másfél évtizedben nem mutatható ki a munkaidő csökkentése felé tartó tendencia, sőt inkább a növekedés jellemző (nyugdíjkorhatár-emelés, túlóra-keret bővítés). Gondot okoz a munkaidő törvényi meghatározása, amely nem felel meg az uniós jognak és a hazai bírói gyakorlatnak sem. A tanulmány részletesen bemutatja azokat a jogi eszközöket, amelyekkel a felek – akár megállapodással, akár munkáltatói döntéssel – rugalmas, egyéni szükségletekre szabott eszközökkel mérsékelhetik a munkaidő mennyiségét. 
520 3 |a The study analyses the legal framework for reducing working time in the European Union and in Hungary. Although the 20th century brought a significant decline in working hours, this process has come to a halt from the 1980s. The EU legal framework – in particular the Working Time Directive – provides Member States with considerable leeway to reduce working hours, either through collective agreements or national regulations. The assessment of the 48-hour maximum weekly working time in the case of parallel employment relationships has of particular importance, where the lack of clarity in the directive and differing national practices result in legal uncertainty. Hungarian law has not shown a trend towards reducing working time over the past decade and a half; on the contrary, working time has tended to increase (raising the retirement age, extending overtime limits). The legal definition of working time also poses a problem, as it does not comply with EU law or domestic judicial practice. The study presents in detail the legal instruments with which the parties – either by agreement or by employer’s decision – can reduce working time in a flexible manner, tailored to their individual needs. 
856 4 0 |u https://publikacio.ppke.hu/id/eprint/3549/1/IAS_2026-01_02_Kartyas.pdf  |z Dokumentum-elérés