| Summary: | A teremtésvédelem, a szennyező fizet elve és a fizetésképtelenségi szabályozás látszólag különálló intézmények, jogterületek, mégis jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy közös metszetet mutasson ki közöttük. A fizetésképtelenségi eljárás (és azon belül e tanulmány keretében vizsgált felszámolási eljárás) egy gazdálkodó szervezet jogi életében optimális esetben együtt jár azzal, hogy a környezeti szempontokat is szem előtt kell tartania a megszűnés során. E megszűnéséhez kapcsolódó gyakorlati-jogalkotási javaslatok megfogalmazását könnyíti meg, ha megvizsgáljuk a teremtett világgal összefüggő gondolatokat, valamint áttekintjük a szennyező fizet környezetjogi alapelvét is. Előbbit tehetjük pápai enciklikák bemutatásával, amelyeknél nélkülözhetetlen a tulajdonnal való társadalmi felelősség és a vállalkozás létesítési szabadságának az alapgondolati elemzése, utóbbit pedig nemzetközi kontextusba helyezve, összevetve az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fenntartható Fejlődési Keretrendszerével. Ezek alapján pedig - az elméleti alapvetésekből kiindulva - kodifikációs-jogi javaslatok is kialakíthatóak a csőd-és felszámolási eljárások szabályozási területén. Kulcsszavak: teremtésvédelem, pápai enciklikák, szennyező fizet elve, fenntartható fejlődési célok, fizetésképtelenségi szabályozás
|
|---|